Óvodánkban nagy hangsúlyt fektetünk az iskolára való felkészítésre.
Mivel egy vegyes csoporttal működünk, megpróbáltuk valahogy „kiemelni” a nagycsoportos gyermekeket, hogy érezzék, ők a nagyok, nekik a mindennapi teendők mellett más fontos feladatuk is van. Már a kezdetekben, a gyerekekkel közösen kitaláltunk egy fantázianevet a nagycsoportos helyett, ami motiválja, büszkeséggel tölti el őket.
Így született meg a gyódi „MINISULI”.
A gyódi intézményben lehetőségünk van rá, hogy külön helyiségben, a kisebbek játékzajától távolabb végezhessük el azokat a foglalkozásokat, melyek megkönnyítik majd az iskolakezdést. Több évi tapasztalat alapján elmondható, hogy a gyermekek nagyon szeretik, nap,
mint nap várják, hogy elkezdődjön a „minisuli”.
A gyermek belső érése, valamint a családi nevelés és az óvodai nevelési folyamat eredményeként a kisgyermekek többsége az óvodáskor végére eléri az iskolai élet megkezdéséhez szükséges fejlettséget. A gyermek az óvodáskor végén belép a lassú átmenetnek abba az állapotába, amelyben majd az iskolában, az óvodásból iskolássá szocializálódik. A rugalmas beiskolázás az életkor figyelembevétele mellett lehetőséget ad a fejlettség szerinti iskolakezdésre.
Az iskolakezdéshez az alábbi feltételek megléte szükséges:
Biológiai fejlettség az óvodáskor végére:
- Testileg arányosan fejlett, teherbíró.
- Mozgása harmonikus, összerendezett.
- Erőteljesen fejlődik a mozgáskoordináció, egyensúlyérzék, a finommotorika, a térarányok ismerete.
- Mozgását, viselkedését, testi szükségleteinek kielégítését szándékosan iránytani képes.
- Fejlődik vizuális észlelése, auditív információk feldolgozása.
Pszichikus fejlettség az óvodáskor végére:
- A pszichikus fejlődés megfelelő biológiai alapokat igényel, összefügg annak meglétével.
- Az egyik terület fejlesztésére, tökéletesítésére irányuló feladatok ugyanolyan mértékben más területeket erősíthetnek meg.
A beszédkészség fejlettsége:
- A beszédfejlettségnek kiemelkedő szerepe van az iskolában.
- Az óvodapedagógus feladata a beszédhibák kiküszöbölésére, a szóbeli kifejezőkészség, és a nyelvi információk megértésének fejlesztése.
- A tevékenységi formák mind-mind kiváló lehetőség a beszédkészség fejlesztésére. Az egészségesen fejlődő gyermek érthetően, folyamatosan beszél, gondolatait érthető formában, életkorának megfelelő tempóban és hangsúllyal tudja kifejezni, mások beszédét végighallgatja, minden szófajt használ, tisztán ejti a magán és mássalhangzókat.
A figyelem fejlettsége:
- A szándékos és tartós figyelemre való képesség az értelmi fejlettség jelentős ismérve, a tanulás egyik alapja.
- Az iskolaérett gyermek már képes legalább 15 percig figyelni egy meghatározott feladatra, megjelenik a figyelem megosztására és átvitelére való képesség. Feladatunk, hogy előkészítsük a lényegre törő megfigyelésre.
Az emlékezet fejlettsége:
Az önkéntelen emlékezeti bevésés és felidézés mellett megjelenik a szándékos bevésés és felidézés, megnő a megőrzés időtartama, a felismerés mellett egyre nagyobb szerepet kap a felidézés.
A gondolkodás legmagasabb szintjéhez, a nyelvi gondolkodáshoz kell a gyerekeknek elérniük, és megtanulniuk a gondolkodási műveletek elvégzését első osztályos korukig.
Képes:
- az analizáló gondolkodásra,
- a szintézisre,
- a rész-egész viszonyának felismerésére,
- összehasonlítási műveletekre,
- a rendezésre.
A gondolkodást fejleszti az ismeretszerzés cselekvő, megismerő szemlélete.
Szociális érettség:
A gyermekek az óvodáskor végére szociálisan is éretté válnak az iskolai életre.
A szociálisan érett gyermek:
- képes a fokozatosan kialakuló együttműködésre,
- a felnőtt-gyermek, gyermek-gyermek közötti kapcsolatteremtésre,
- alkalmazkodó,
- késleltetni tudja szükségletei kielégítését,
- kialakulóban van feladattudata,
- alakul munkatempója,
- önfegyelme, önállósága,
- a közösséghez való tartozás igénye,
- baráti érzése társai iránt.
A sajátos nevelési igényű gyermekek esetében folyamatos, speciális szakemberek segítségével végzett pedagógiai munka mellett érhető csak el a fentiekben leírt fejlettségi szint.
Mindezek kialakulásához, fejlődéséhez a pedagógus modell.
Meleg légkör kialakításával, következetességgel, igazságos vezetéssel pozitív viszonyulást alakítunk ki a gyermekekben.
Minden évben izgalmakat, várakozás teli hangulatot idéznek elő a tavaszi hónapok, amikor a gyermekek iskolaérettségének megállapítására, a beiskolázásra kerül sor. Ha a kisgyermek testileg, lelkileg jól fejlett, szeptemberben már iskolába mehet. S ezzel kezdődnek az igazi izgalmak.
Minden szülőben él a szorongás, milyen lesz az iskola, hogyan állja meg az Ő GYERMEKÜK a helyét az új körülmények között. A gyermek számára is nagy pillanat az, amikor iskolába lép. Ezzel befejeződik egy életszakasz és megkezdődik a tanulás, vagy, ahogy ezt ma is mondják, az életre való felkészülés, a mindennapi életben való eligazodáshoz a megfelelő kompetenciák elsajátítása.. Sorsdöntő pillanat ez, s nem mindegy, hogy milyen élményeket raktároz el a hatéves kisgyermek erről az időszakról.
Amikor a gyermek iskolás lesz — életének fordulópontjához érkezik. Addigi életét, még ha óvodás volt is, bizonyos kötetlenség, inkább a játék, játékos életforma jellemezte. Az iskolába lépés után mindez nagyrészt megváltozik, ha nem is mindjárt egyszerre. Most már elsősorban neki kell alkalmazkodnia az iskolai szabályokhoz, a tanító nénihez, a társaihoz, meg kell értenie és el kell végeznie bizonyos feladatokat akkor is, ha unalmasak, nem hagyhatja abba, amikor neki tetszik, mint a játékot.
Erre a változásra fel kell készülnie időben, testileg és szellemileg egyaránt. Legkésőbb az 1. osztályba lépés előtti évben. Csak így lesz alkalmas az iskolai tanulmányok megkezdésére. Ahogy mondani szokták, „iskolaéretté" kell válnia minden téren, egész személyiségében.
A gyermek nem lesz „magától" iskolaérett.
Sok fejlesztő hatásra, vele való foglalkozásra van szükség, hogy elérje a beiskolázhatóság fokát. Ez pedig az óvónők, dajkák, szülők együttműködő közreműködése nélkül nem lehetséges! Kiemelném a szülők felelősségét is! A gyermek iskolaérettsége nagyon sokban a szülőkön is múlik. A szülők is sokat tehetnek intézményes kereteken kívül is azért, hogy elősegítsék gyermekük fejlesztését, fejlődését, iskolaéretté válását.
A felsorolt képességeken kívül a már meglévő tapasztalatok, alapismeretek és gyakorlati készségek is nagymértékben fokozzák az iskolára való alkalmasságot. Ide tartoznak a gyermek önmagára, a természeti és társadalmi környezetre vonatkozó tapasztalatai, az alapismeretek (tájékozottság), az ábrázoló készség (utánzás útján és önállóan), a megfelelő kézügyesség és mozgásbeli ügyesség (pl. az íróeszközök megfelelő használatában).
Az eddig elmondottak alapján megállapítható, hogy az iskolaérettség összetevői nagyon sokrétűek, tehát az iskolára való alkalmasság komplex jellegű.
Hogyan jut el a gyermek az iskolaérettség fokára? Mikor válik alkalmassá a beiskolázásra?
A fejlődés folyamán, illetve következtében 6—7 éves kora között. A fejlődés feltételei: egyrészt bizonyos örökletes, illetve veleszületett adottságok, másrészt a környezet és a környezetnek a gyermekre gyakorolt helyes, céltudatos nevelői ráhatása, vagyis a gyermekkel való megfelelő, fejlesztő foglalkozás. környezet, a nevelés, a környezeti ingerek vezető szerepe elvitathatatlan a fejlődésben.
A fejlesztésnél természetesen figyelembe kell venni az egyéni sajátosságokat is. A fejlődés biológiai és pszichikus síkon egyaránt történik, ha nem is mindig egy időben. Amennyiben a fejlődést valami akadályozza, lassítja — pl. kisfokú szülési sérülés, koraszülés, betegségek vagy környezeti elhanyagoltság (a gyermekkel való megfelelő foglalkozás hiánya), esetleg mindkettő — a gyermek általában vagy az egyes felsorolt területeken lassabban fejlődik, és iskola éretlenné válik. Ez azt jelenti, hogy a beiskolázás idején az ismertetett különböző okok folytán nem lesz alkalmas a tanulás megkezdésére. Annak erőltetése tehát egészségének rovására mehet, iskolatársaival nem lesz képes együtt haladni a tananyagban, kudarcok érik stb.
MI JELLEMZŐ AZ ISKOLAÉRETLEN GYERMEKRE?
A testi fejletlenség például, de meg kell jegyezni, hogy a testi fejletlenség nem jár együtt szükségképpen a pszichikus éretlenséggel.
A beszédhiba, a fejletlen beszédkészség, a szegényes szókincs gyakran szintén jellemző tünet. Az iskolaéretlen gyermek érzelmileg nagyon labilis. Egyesek agresszívek, elsősorban a kisebbekkel szemben, vagy akik sikereket érnek el pl. a játékban, mások inkább túlzottan gátoltak, félénkek, alig lehet őket szóra bírni.
Sokszor jellemző a játékos, kisgyermekes bizalmaskodás, illetve,”szertelen" magatartás, a túlzott mozgékonyság (hipermotilitás).
Az iskolaéretleneknél általában megtalálható a figyelem fáradékonysága, gyors elterelhetősége. Nem képesek valamit hosszabb ideig és jól megfigyelni. Ez is oka, hogy emlékezetük megbízhatatlan, hamar elfelejtik, amit mondanak nekik. (Még az otthoni kis megbízásokat is.) A látott vagy hallott dolgokból nem a lényegest ragadják meg, hanem ami számukra érzelmileg vagy a játék szempontjából fontos. Az általános tájékozottság, a mindennapi tapasztalatok, ismeretek hiányos volta (pl. nem ismerik saját szüleik nevét, lakcímüket, azt, hogy délelőtt vagy délután van-e stb.), a gyakorlati készségek fejletlensége (pl. ceruzafogás) csak fokozza a lassult pszichikus fejlődés következményeit, és még nehezebbé teszi a sikeres iskolakezdést.
A munkaérettség is hiányzik. Az iskolát, a tanulást játéknak tekintik, amit akkor hagyhatnak abba, amikor unalmassá válik. A feladatokhoz csak nehezen, hosszas biztatás után kezdenek hozzá, és folyton serkenteni, biztatni kell őket. Még a játékot is hamar megunják. Munkatempójuk nagyon lassú. Szociális érettségük sem kielégítő. A közösségbe beilleszkedni, kooperálni, a csoportos osztálymunkában részt venni nem képesek. Nem haladnak együtt a többiekkel, de legtöbbször társaikat sem hagyják nyugodtan tanulni.
Fontos azonban, hogy az iskolaéretlent ne tévesszük össze az értelmi fogyatékossal!
Az iskolaéretlen gyermek csak lassan fejlődik, de egyébként megfelelő segítés, foglalkozás, fejlesztés mellett be tudja hozni elmaradását, s később együtt tud haladni kortársaival. Az értelmi fogyatékos viszont csak gyógypedagógus irányításával, az ilyen gyermekek nevelésére alaposan felkészült intézményekben tudja eredményesen végezni tanulmányait. Hogy egy gyermek értelmi fogyatékos vagy iskolaéretlen-e, annak eldöntése szakemberekre (orvos, pedagógus, pszichológus, gyógypedagógus) tartozik elsősorban. A szülő érdeke, hogy gyermeke ott, abban az iskolában folytathassa, ill. kezdje tanulmányait, ahol eredményeket ér el, ahol kibontakozhatnak képességei, ahol legbiztosabban megszerezheti az általános alapismereteket. A „jó kezdet fél siker" — mondja a régi közmondás. Az iskolai kudarcok — rossz kezdés esetén — elveszik a gyermek kedvét a tanulástól, a neki nem megfelelő terhelés kimeríti idegileg, egyre rosszabb tanulóvá válik, végül bukdácsoló lesz, esetleg túlkorossá válik. Mindez befolyásolja a munkához való viszonyát felnőtt korában is.
Ezért kérek mindenkit, együtt, felelősséggel, objektíven döntsünk, mikor arról kell beszélnünk, hogy a gyermek elkezdje-e az iskolai életet, vagy esetleg erősödjön még egy évet az óvodában. Fontos, a gyermek egész életére kiható döntés az iskolaválasztás. Minden oldalról meg kell vizsgálnunk, hogy a gyermek személyiségének, adottságának, teherbíró képességének milyen iskolatípus felel meg.